Erdélyi Olívia szerint az, aki ma az MI-szabályozás területéről tiszta képet szeretne alkotni, az nincs könnyű helyzetben.

„Ha egyetlen szóval jellemezhetném a jelen helyzetet – amely egy rémálom mindenki számára, akinek meg kell felelnie a szabályozásoknak –, akkor ez a szó a következetlenség lenne” – vélekedett a Canterbury Egyetem professzora, aki ezzel egyrészt a rengeteg, illetékességgel rendelkező globális, kontinentális és nemzeti szervezetre, illetve a szabályozási törekvésekből eredő rengeteg megvalósítási tervre és gyakorlatra célzott.

„Ha önök részt vesznek különböző testületi üléseken vagy leülnek bármilyen vitában, bárhol a világon, akkor megtudhatják, hogy az emberiségnek van valamije, amiből mindannyiunknak sok jutott, és ez az ego. Nos, az ego azt akarja, hogy mindenben mi tűnjünk a legjobbnak. Így mindenki hajlamos arra, hogy a saját maga által kitalált dolgokat szeretné látni, ezért is van annyi szervezet, amely ezen a területen tevékenykedik” – mondta.

Erdélyi Olívia jó és követendő példának tartja az Európai Unió kockázatalapú megközelítését, amelyet a készülő mesterségesintelligencia-rendelet megalkotásánál alkalmaznak. Ez egy négyszintű piramis, amelynek a tetején az MI-nek azokat a felhasználási módjait találjuk, amelyek elfogadhatatlanul magas kockázatot jelentenek (például a mesterséges intelligencia használata profilozásra, és ennek felhasználása például hitelkérelmek elbírálásánál vagy állásinterjúk során), az alján pedig értelemszerűen a kockázatmentes felhasználási módok helyezkednek el (pl.: mesterséges intelligencia alkalmazása videojátékok használatának engedélyezésére/tiltására, spamszűrésre, stb.).

A szakértő rámutatott: nem kell mindenkinek újra feltalálnia a kereket.

„Tehát ha (egy ország) a mesterséges intelligenciáról szóló törvény végrehajtásában és néhány nemzeti szabály, tükörszabály kidolgozásában gondolkodik, akkor ez egy (ti. az EU kockázatalapú megközelítése) olyan megközelítés, amelyre már most is támaszkodhat. Nem kell kitalálnia a sajátját. Nem kell új mesterségesintelligenciarendszer-definíciót alkotnia. Higgyék el, vannak országok, amelyek ezt teszik. Tehát ha már van egy olyan definíció a mesterségesintelligencia-rendszerekre, amelyet az uniós MI-jogszabály, az OECD és a G20 elfogadott, akkor nem valószínű, hogy lesz egy másik definíció, amely meghódítja a világot” – érvelt Erdélyi Olívia.

Az előadó a továbbiakban az egyik fő globális szereplő, az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) mesterséges intelligenciára vonatkozó öt, értékalapú alapelvéről beszélt, abban a vonatkozásban, hogy ezek hogyan illeszkednek az európai uniós, az egyesült államokbeli, kanadai és kínai szabályokban lefektetett elvekhez.

Elmondta, hogy bizonyos OECD-elveknek ezekben az említett országok, illetve közösség szabályozásában nincs közvetlen megfelelőjük, míg más elvek esetében hasonlóság mutatkozik, de kissé eltérő terminológiát használnak. Ezek az apró különbségek azonban főként a gyakorlatban számítanak.